Mi a Karate-Do

Mi a Karate-Do?
Készítette: Fodor Attila

Tégla vagy cseréptörés? Sport? Önvédelem vagy verekedés? Távol-keleti küzdőművészet, életmód? Esetleg ÚT? Manapság sok mindent neveznek tévesen karaténak.

 

A Karate – Do rövid története:
A Karate – Do Funakoshi Gichin Sensei által kifejlesztett távol-keleti küzdőművészet. Funakoshi Mester 1920-ban mutatta be önvédelmi rendszerét Japánban. Ebben az időben ez még egy igen egyszerű, nagyon sok gyakorlást igénylő mozgáskultúra volt. Később fia és más tanítványai terjesztették el a karatét az egész világon. Jelenleg sok szervezet és szövetség létezik, akik sajnos sokat rivalizálnak, vitatkoznak egymással. Manapság a Karatéra már nem mint misztikus keleti csodaként, hanem sportként, önvédelemként gondolnak az emberek.



Karate edzések:
A karate edzéseken a tanítványok egy rangidős mestertől tanulják a karate művészetét. Saját testüket edzik, hogy erősek, gyorsak legyenek, hogy megtudják védeni magukat, vagy, hogy versenyeken szerepeljenek. Mindenki más ok miatt megy az edzésekre, de aki igazán kitartó, az végül eléri a célját. Az edzéseken különféle ütéseket és rúgásokat tanulhatunk, valamint az ezek elleni védekezést. A karatéka a saját testét használja fegyverként a különböző küzdelmekben. Megtanulhatja uralni a testét, megbékíteni lelkét. A jellemfejlesztés is egy nagyon fontos velejárója a karaténak. Ehhez azonban hosszú évtizedekig kitartó edzésre van szükség.
Az edzéseknek három fő gyakorlati témájuk lehet:

 

Kihon - Alapiskola. Az ütések, rúgások, védések, állások és lépések tanulása, gyakorlása
Kata - Formagyakorlat. Küzdelem elképzelt ellenfelek ellen, melyben a technikák tökéletes kivitelezésére törekszünk
Kumite - Küzdelem. Kötött és kötetlen páros gyakorlatok, küzdelmek.

A verseny:
A karate, mint versenysport még nagyon fiatal. A versenyeket három csoportra bonthatjuk:
No kontakt:    Az ütések és rúgások csak jelzés értékűek, a valóságban nem találják el az ellenfelet
Semi kontakt: A testre mért ütések és rúgások találnak, a fejet csak kontrollal támadhatjuk
Full kontakt:   Teljesen bevitt ütések és rúgások.
Ezen kívül megkülönböztetünk Ippon Shobu (1 pont) és Sambon Shobu (3 pont) rendszereket a győzelemhez szükséges találatok számától. A karate versenyeken szigorú szabályok vannak a sérülések elkerülése végett.

 

Övvizsga:
A karatéka meghatározott időközönként övvizsgát tehet, ahol vizsgáztató előtt kell bizonyítania rátermettségét, elszántságát. Amennyiben mind technikailag, mind lelkileg elég felkészült, akkor megkaphatja a következő övfokozatot.
Az övfokozatot különböző színű övekkel jelöljük. A színes (sárga, kék, barna, stb.) övek a kezdőket illetik, és kyu fokozatnak nevezzük őket. A haladók az 1. Dan-os vizsgájuk után a fekete övet köthetik fel.
A Karate azonban sokkal több is lehet, mint ütések és rúgások gyakorlása, versenyzés és övvizsga. A karate a karatéka egész életében jelen van. Mélyebb jelentőséggel bír, mint más sportok szellemi mondanivalója.

 

A Karate – Do szavak jelentése:
A Karate - do jelentése szó szerint: üres kéz útja. A fegyver nélküli önvédelmet szimbolizálja. Azt az utat, melyet bejárva megtanulhatjuk puszta kezünkkel megvédeni önmagunkat, vagy másokat. Ezen kívül jellemfejlesztés, sport és testnevelés, mellyel a rugalmasságot, erőt, gyorsaságot és a kitartást növeljük. Ugyanis, amennyiben nem fejlesztjük ezeket a képességeinket, akkor azok egy bizonyos idő után hanyatlani kezdenek. A rugalmasság 10, a gyorsaság 20, az erő 30 és a kitartás 40 éves kor után csökkenni kezd, ha az ember nem gyakorol semmilyen sportot. Azonban a Karate – do még ennél is sokkal több.
A kara - üresség, de ez az üresség nem csak a fegyverek hiánya. A kiürített, feszültség, merevség nélküli testet is jelenti, amely kész bármelyik pillanatban minden izmát megfeszíteni. Kész egy pillanat alatt akár támadni, akár védekezni. Laza, természetes, de felkészült és koncentrált test. A szó harmadik, ugyanakkor legfontosabb jelentése a kiürített elme, amely mindig képes a tanulásra. Nincs tele felesleges és zavaró tudással, amely hátráltatná az új tanítás befogadásában. A “tudással” teli elmébe más már nem fér bele. Másrészt az üres elme nyugodt és türelmes. Visszatükrözi a környezetét, de amit eltűnnek a bejövő képek, ő is üressé válik, a semmit tükrözi vissza. Legyőzi önmagát, kiismeri az ellenfelét, és ezt felhasználja a küzdelemben és a fejlődésben.
A te – kéz, de itt nem csak egy emberi testrészről van szó. A kezünkkel dolgozunk, a kezünkkel eszünk, a szerszámokat és a fegyvereket a kezünkben tartjuk. Valamint fegyverek hiányában a kezünkkel küzdünk. Ahogy a fej, a rajta lévő érzékszervek, valamint az elme az információk felfogását, feldolgozását és megismerését jelentik, úgy a kéz a cselekedetek végrehajtását, az emberi, fizikai testet szimbolizálja.
A do – az ÚT. Út a teljességhez, a tökéletességhez. Az út, amin a karatéka jár. A technikák folyamatos gyakorlásával, az erő, az akarat és a kitartás növelésével, valamint a jellem fejlesztésével törekedik a tökéletességre. A do kapcsolat az üres elme és a kéz között. Az út, amit járva megtanuljuk mind a szellemi, mind a testi erők együttes fejlesztését, és összhangot, egyensúlyt teremtünk közöttük. Az a karatéka, aki eléri ezt az összhangot, ezt az egyensúlyt, az elérte a célját. Elért a kitűzött út végére. Őt nevezzük Mesternek.
A karate – do tehát életmód, jellemfejlesztés, testnevelés, fejlődés, törekvés a tökéletességre, amelyet folyamatos gyakorlással érünk el. De csak akkor, ha mindennap gyakorlunk. Az a nap, amikor nem gyakorlunk, kárba veszett. Azt már nem lehet bepótolni.
A napjainkban elterjedt “sport-karate”, amiből a nyugati, türelmetlen elme a számára nem fontos – vagy inkább nem érthető, nem megmagyarázható – “ felesleget ” elhagyta, pont a lényegét veszítette el. A testi – lelki egyensúlyt, a tökéletességet. Azt, amit Funakoshi mester úgy hívott: KARATE – DO, és azt öt szóval jellemezte:
- JELLEM
- BECSÜLET
- AKARAT
- ÖNURALOM
- TISZTELET